A teafilter csak véletlenül került a vízbe

1908-ban egy Thomas Sullivan nevű New York-i teakereskedő úgy döntött, megpróbálja a teakeveréket előre kiporciózva csomagolni és árulni. Ehhez mini selyemzacskókat használt, amelyekbe egy-egy adagnyi teafű került. A vásárlóknak tetszett az elegáns csomagolás, de eszükbe sem jutott, hogy át kellene tölteni a teakeveréket fémtojásba – ehelyett egyszerűen beledobták a selyemzsákot a forró vízbe… Évek múlva jött csak rá, hogy egy új teafogyasztási stílust talált fel akaratlanul is, amely aztán világszerte megváltoztatta a teapiacot. Az 1920-as évektől már tömegtermelésben készültek a teafilterek, az anyagukat először gézre, majd speciális papírra cserélték. Rákerült a filterre a vízbe lógatást segítő cérna, arra pedig a kis papírcetli a márkajelzéssel.

A filtertasak és az 1930-as években megjelenő CTC feldolgozás eredményeként a huszadik századra a tea világszerte a hétköznapok itala lett. Igaz, manapság újra nő az érdeklődés a hagyományos feldolgozású, egész leveles, magas minőségű, különleges teák iránt, és sokak számára a borok és párlatok mellett a tea éppúgy luxusital, mint ahogy évezredeken át annak számított. Ugyanakkor egyre több gyártó készít magas minőségű filteres teákat, megjelentek a különböző textil teafilterek, melyekben nem muszáj porítani a tealeveleket vagy szárított gyümölcsöket, hanem azok szépen kinyílnak, és minőségi, ízgazdag élményt nyújtanak.