Az ötórai tea

A délutáni teaivás brit szokása Anna Russell bedfordi hercegnőnek (1783–1857) köszönhető. Az éhes hölgy délutánonként rendszeres gyengeségre panaszkodott, ezért a személyzettől teát és teasüteményt rendelt. Néhány hét alatt annyira megkedvelte új szokását, hogy a barátait is a Belvoir kastélyba invitálta délutánonként. Hamarosan London-szerte híre ment a társasági eseménynek, majd rövidesen divatba jött a délutáni teázás a felsőbb osztályok köreiben, a szokást pedig idővel átvették az alsóbb rétegek is.

Az új trend miatt kezdett fellendülni a porcelángyártás, de a növekvő presztízsű szakácsirodalom is egyre nagyobb teret szentelt a megfelelően elkészített és szervírozott tea tudományának, különös tekintettel a tea mellé párosítható ételeknek. Idővel komoly etikettje lett a délutáni teázásnak, az afternoon tea intézménye pedig manapság is vonzó, igaz, az otthonok helyett inkább szállodákban és vendéglátóhelyeken. Teljes teaprogram esetén a tea mellé szendvicseket, édességet is kínálnak, és manapság is jellemzően fekete teát szervíroznak.